1 Fejezet 1.rész

Anna szemszöge :
 Az arcomat szinte megérintették a nap lágy sugarai.Kinyitottam a szemem.Megpillantottam
Emmetett.
-Szia !-mondtam gyengén.
-Szia !-mondta szomorúan.
-Emmet ha meghalok...-nem engedte meg hogy befejezem.
-Sss !Ilyet ne is mondj !-ölelt meg.
-Szerelmem,már mind ketten tudjuk hogy már csak talán óráim vannak hátra.Drágám,kevés az időnk én megfogok halni-néztem szemébe.Nem mondót semmit.Megcsókolt.Ebbe minden benne volt.Apró könnycseppek csordultak le az arcán.
-Miért ?-kérdezte.
-Figyelj !Attól hogy még én nem leszek legyél boldog.Csak csak....emlékezz rám.-mondtam maradék erőmből.
Nem bírtam tovább.Hallottam a hangot amit a gép adott ki hogy nincs tovább.Hallottam hogy Emmet sír és kérdezi hogy Miért ?!Várjunk csak...Nem az nem lehet !Nem engedhetem meg magamnak !Nem mondtam neki hogy szerettem. Utolsó erőmből kinyitottam utoljára a szemhéjamat és az mondtam.
-Szeretlek.-elsőtéttűlt a világ.Vártam a mennyországot.Ám az nem jött el.
-Majd én megteszem.-hallottam egy férfi hangod.
-Hát jó !
Harapást éreztem.A lábbujamtól kezdve a fejem búbjáig fájdalom öntött el.Égtem.Égtem !!Ne !Ez nem a mennyország !Ez a pokol !Nem bírtam ki hogy ne sikítsak.Sikítottam.Valaki feltett valamire.Nyugtatóan simogatott.Ami egy picit tényleg jól esett .Mégsem enyhítette fájdalmamat.
3 nap múlva
Napokig csak szenvedtem,szenvedtem.Ám ha azt hittem hogy ez tévedés akkor tévedtem.A szívem örülten elkezdet tombolni.Végül dobbant egy nagyot és felmondta a szolgáladott.A fájdalom elmúlt.Á !De jó !Most már csak kényelembe kell magam helyezni és várni a mennyországot,Hangokat hallottam.
-Már fel kellet volna kelnie !-járkált fel alá egy férfi.
-Nyugi !Biztos mindjárt fel kell !-nyugtatta le egy másik férfi hang.
Illatokat éreztem.Pont két illatot.Na jó elég már !Vajon fájni fog ha kinyitom a szemem ?Bátraké a szerencse !Kinyitottam a szemem.Ott mégsem két férfi hanem úgy kb.10 ember állt.
-Kik vagytok ?-tettem fel a kérdést.
Emmet szemszöge :

Már egy éve hogy meghalt életem szerelmem.Egy éve hogy nem az az Emmet vagyok aki voltam.Magamba fordultam.Nem éreztem az élet értelmét Anna nélkül.Meghalt.Itt hagyod !Az mondta hogy legyek boldog !Azt is mondta az utolsó erejéből hogy szeret.Megszorongatta a kezem és azt mondta hogy szeret !Ma azt mondták a barátai hogy nem nézik tovább szenvedésemet és elvisznek vadászni.Azt is mondták hogy ha nem megyek el akkor saját erejükből ráncigálnak el.Keserűen felöltöztem vadász ruhámba és felkaptam a puskám.Már vártak rám.A barátaim beszélgettek minden féléről,de én nem nagyon figyeltem rájuk.Hogy érezék hogy ott vagyok mindig bólogattam.Szét váltunk.
fél óra múlva:

A medve rám ugrott.Próbáltam leszedi magamról.Nem sikerült.Legalább ha szenvedek is a mennyországba kerülök Annához.Erre gondoltam.Bírtam.Tartott a hit hogy odafent Anna vár.Éreztem hogy valaki felkap.Kinyitottam a szemem.Egy gyönyörű szép nő.Ő biztos az angyalom.
-Carlise !Segíts rajta !-hallottam angyalom csilingelő hangját.A többi hangot már nem hallottam.Valaki meg harapott.A lábbujamtól kezdve a fejem búbjáig fájdalom öntött el.Égtem.Égtem !!Ne !Ez nem a mennyország !Ez a pokol !Még is bírtam üvöltés nélkül.
3 nap múlva
Kinyitottam a szemem.Csupa ismeretlen ember vett körül
-Kik vagytok ?-kérdeztem.